Blog

img_8063

Hangulatfüggő

img_8518-copy

img_5111hangulatfuggo_08flodnipalacsintaimg_4825

Amióta dolgoztunk ezen a könyvön, pontosan tudtam, hogyha egyszer végzünk vele, ha egyszer tényleg megjelenik, akkor biztosan fogok róla írni egy bejegyzést ide, a blogra, hiszen ez akkora projekt volt, aminek bőven van itt helye.

Tavaly év végén vetődött fel az, hogy Szandrának lehetne egy könyve, majd megbeszéltük – akkor még kiadóval -, hogy január elején elindulnak az egyeztetések és meglátjuk mi sülhet ki ebből az egészből. Viszonylag gyorsan a tettek mezejére léptünk és már februárban megtartottuk az első fotózást, egészen konkrétan a Babérligetben. Ekkor még az egyszerű, hétköznapi süteményeké volt a főszerep, hiszen gyakorlatilag egyik napról a másikra tűztük ki a fotózás napját és amúgy is passzolt az időjáráshoz, a borús téli hangulathoz azoknak a sütiknek a karaktere, amik tökéletesen funkcionálhatnak egy téli reggeli, vagy egy ködös délutánk a kávénk/teánk mellé. A koncepció akkor már nagyjából megvolt Szandra fejében, hogy ő hangulatok köré szeretné felépíteni a könyv fejezeteit és így is vágtunk neki. Az első fotózási napra is már nagyon tudatosan készültem kiegészítőkkel, hátterekkel, tudtam hogy nem akarom túltolni, ám mégis szeretnék valami egyedit csinálni. (Ezt már mindenki eldöntheti egyénileg, hogy sikerült, vagy sem.) Rengeteg eszközt szereztem be külföldről, online és az utazásaink során “offline” egyaránt, mert azonnal összeállt a fejemben, hogy mit szeretnék látni, konkrét kincsvadászatba kezdtem. Szandra teljes mértékben szabad kezet adott nekem a styling és a vizuális koncepció megalkotása során, amiért nagyon hálás vagyok neki, így tudtam igazán szárnyalni, legalábbis én mindenképpen így éltem meg. Ő hozta a maga részéről a színvonalat a finomságokkal, én pedig igyekeztem ezt megtámogatni a “körítéssel”. Pár hét után úgy alakult, hogy a kiadó és Szandráék útja kettévált, hiszen mindenki nagyon határozott volt a maga részéről és senki nem akart engedni a saját elképzeléséből. Így egy kis idegeskedés és egy százas papírzsebkendő elhasználása után a saját kezükbe vették az “ügyet” és folytatta Szandra azt, amiben elejétől kezdve hitt. Azt gondolom így utólag, hogy jobb volt ez így mindegyik félnek. Ekkor igazából már nem nagyon volt kérdés, hogy a munka velem folytatódik vagy sem, hiszen rengeteget fektettem abba, hogy kimondottan ehhez a projekthez szerezzem be, vásároljam meg a kiegészítőket, festettem a háttereket, illetve az első fotózási anyag is mehetett volna a kukába… Ha ezt el kellett volna engednem, olyan lett volna, mintha a szívemből szakítottak volna ki egy darabot (és a bankszámla-egyenlegemből… 😀 ). Kezdetben a kiadó részéről nyilvánvaló volt, hogy én fotózom a könyvet és így adódott, hogy a végére is “megnyertem” magamnak ezt a projektet.

img_8148img_3253-copyimg_6822-copyimg_6701hangulatfuggo_09hangulatfuggo_01

A csodaszép logót Horváth-Vida Salomé rajzolta és a teljes borítóterv a Toboz Műveknek köszönhető

Kalandos volt a megjelenésig vezető út, hiszen a munka nagyja az esküvőszezonnal párhuzamosan folyt. Az Egy csipet torta már az egyik legnagyobb nevű esküvői torta készítő műhely, tehát végigpörögték (és még most is pörgik) az évet, a szabad napjaikban pedig a fotózásokra készültek, Szandra írt… írt… és írt.

Nekem sem volt éppen unalmas, csúsztam is rendszeresen a tervezetthez képest a sorozataim átadásával, de hálás vagyok a párjaimnak, hogy mindenki jól tűrte a várakozási időt és nagyon megértőek voltak velem.

Többnyire hétfőn-kedden-szerdán ugrottunk bele a könyv fotózásába, vagy kerekedtünk fel a külső helyszínekre és igyekeztünk ekkor “letudni” a fotózásokat, hogy a hétvége mindenkinek az esküvőkkel kapcsolatos elfoglaltságokkal teljen. Mindig a legnagyobb örömmel fogok visszagondolni arra a nyári két napra, amikor vendégül láttak minket a Babérligetben, mi pedig úgy érezhettük magunkat – amikor épp nem dolgoztunk -, mintha igazi, szálló vendégek lennénk. Sok-sok napos fotózás, rengeteg levezetett kilométer, éjszakába nyúló retusálások, rengeteg cipekedés, kitelepülés, kimerültség, nevetés, maximalizmus, barátság… és megszületett a könyv. Megszületett a Hangulatfüggő, amibe belepakoltuk a tőlünk telhető legtöbbet és nagyon bízunk benne, hogy a közönség is olyan boldogan és lelkesedéssel fogajda, ahogy mi készítettük.

Attól lennék már csak a legboldogabb, ha sok-sok karácsonyfa alatt várakozna becsomagolva, majd a két ünnep között ebből sütögetnének már az új tulajdonosaik. Nincs már sok idő, de még senki nem késett el a kötet beszerzésével, hiszen hétfőtől személyesen is megvásárolhatod az EGY CSIPET TORTA MŰHELYÉBEN (1173 Budapest, Pesti út 237. D/22 üzlet/Home Center) és 18-áig még online is megrendelheted. (Én azért az előbbire biztatnék mindenkit, ha nem akarna hoppon maradni… mert sosem lehet tudni, hogy hol akad el az a csomag.)

img_8118konyvtarszobahangulatfuggo_02agybanreggeliimg_0865-copy

 

“Horváth Alexandra, cukrász, tortadekoratőr, az Egy csipet torta alapítójának kissé formabontó cukrászkönyve Hangulatfüggő címen kerül a piacra novembertől. A szerző első könyvében valamelyest szokatlan, ám közérthető módon, érzelmi oldalról közelíti meg a desszertkészítés témakörét. A sütést egyfajta terápiaként definiálja, receptjeit pedig ennek megfelelően, hangulatok szerint rendszerezi. A könyvben szereplő 60 receptet a változatosság és sokszínűség jellemzi, melyek között találunk innovatív és modern süteményeket, tortákat, de szerephez jutnak a nagy klasszikusok, valamint az egészségtudatos, de teljesen hétköznapi desszertek is. A Török-Bognár Reni által megalkotott egyedülállóan izgalmas képi világ tökéletesen festi meg az egyes fejezetek mondanivalóját és teremt összhangot a tartalom és a hangulatok között. A Hangulatfüggő nem kizárólag a sütés szerelmeseihez szól, a modern és művészi köntös, amibe az alkotók bújtatták, lehetővé teszi, hogy bárki könnyen azonosulni tudjon vele, aki szereti a szépet és nyitott az újításokra.”

Nincs hozzászólás
Szólj hozzá