Blog

Ugye, hogy ugye? Mondom, hogy fotózok én városban. :) Ági és Dani a tavalyi évem egyik gigakedvenc párosa, imádtam őket fotózni, imádtam az esküvőjüket is, annak ellenére, hogy ott aztán jól keresztül húzta a terveinket az időjárás. Na de erről majd abban a bejegyzésben. ...

Emlékszem rá, hogy mennyire irreális volt a várnegyed, a Halászbástya kihalt látványa ezen a fotózáson. Persze megvolt az előnye, hiszen nem kellett az embereket kerülgetni, de azért elég kísértetiesnek hatott. A franc se gondolta, hogy ugyanitt tartunk majd még idén is, sőt...

Valahogy úgy terveztük, hogy amikor eljön egyszer az a pillanat, hogy Luca és Nico babát várnak, akkor visszatérünk Étretat-ba, hogy ott készüljenek el a babaváró képek is, ahova annyira kötődnek, ahol annyira szeretnek lenni. A járvány miatt kérdéses volt, hogy sikerül-e egyáltalán ezt az időszakot...

... és a szülei. Na meg a tetősátor. Viviékkel még az esküvőjük fotózására sodort össze az élet, azóta pedig elő-előfordul, hogy csinálunk egy családi sorozatot is. Óriási nagy kempingezők, giganagy szerelmük ez a tetősátor, aminek a segítségével gyakorlatilag bárhol le tudnak horgonyozni, legalábbis ahol lehet. ...

Ugye nem kérdés, hogy mennyire szeretem ezeket az otthon készült sorozatokat? Inez hihetetlen karakter, kész mesefigura, őrületesen jó szórakozás őt fotózni. Mondjuk mindig élveztem a szüleivel is a közös fotózásokat, hiszen már a jegyesfotózástól kezdve, az esküvőn át, a családi fotókig volt mindenre példa. :) Petra...

Miló első születésnapja alkalmából csináltuk ezt a sorozatot. Kimondottan szeretem, amikor nem pörgeti túl a rengeteg inger a gyerekeket, hanem észreveszik az apróságokat, virágokat, terméseket gyűjtögetnek, azoknak örülnek, hiszen kétségtelen, hogy mennyire őszinte Miló öröme, amikor ránéz egy szál virágra, extraként pedig még meg is...

Tudom, már-már kezd unalmas lenni, amikor arról ömlengek, hogy milyen jó, amikor a fotózások által le tudom követni szépen a gyerkőcök növekedését, miként várják őket a szüleik, majd pici babaként, óvodásként, kisikolásként, kiskamaszként...

Arról már sokat meséltem itt a blogomon, hogy vannak családok, akik különösen közel állnak a szívemhez. Vagy nagyon régóta fotózom őket rendszeresen (vannak, akik már !!!tucatszor!!! jártak nálam), vagy én voltam az esküvői fotósuk és utána össze-össze sodor minket az élet. Szerencsére. Zseniális érzés az,...

Régebben volt egy csomó biztos helyszín, ahova el lehetett vonulni, mert egy árva lélek nem járt arra. A Covid miatt ezek a helyszínek mára mind sűrűn látogatott attrakciónak számítanak, a magányos romtemplomok környékén a tavasz beköszöntével szinte mindenhol szimultán fotózások zajlottak. Nem volt másképp ez...